Körösfői-Kriesch Aladár

Körösfői-Kriesch Aladár (egyes forrásokban Körösfői Kriesch) (Buda, 1863. október 29. – Budakeszi, 1920. június 16.) magyar festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője.
Kriesch János (1834–1888.) zoológus, mezőgazdász fia.

A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly volt a mestere. 1886-ban a Műcsarnokban állított ki először. Első alkotásai (A boroszlói békekötés, II. Rákóczi György halála, Tordai országgyűlés) nagyméretű történelmi tárgyú festmények.

Tordai országgyűlés – 1896.

1889-ben Münchenben Liezen-Mayer Sándornál, 1890-99-ben Velencében Eugen von Blaasnál tanult. Közben 1891-92-ben Fraknói-ösztöndíjas Rómában, 1894-től a párizsi Julian Akadémiát látogatta, és Spanyolországban is tett tanulmányutakat. Szoldatits Ferenc nazarénus festőnél tett római látogatása lelkiségének irányát életre szólóan meghatározta. Hazatérve az erdélyi Diódon települt le, ahol az 1890-es évek végére kis művésztelep szerveződött körülötte. Itt ismerkedett meg Tolsztoj eszméivel és a magyar népmondák, népmesék világával, melyek a népművészettel és a népi életformával együtt művészetének mindvégig éltető forrásai maradtak.
1895. augusztus 15-én megházasodott. A kolozsvári Főtéri római katolikus templomban tartotta esküvőjét Újvárossy Ilkával. Az esküvőn Abt Antal és Szamossy János egyetemi tanárok voltak a násznagyok.
1897-1902 között az Országház vadásztermének falaira  készítette el két monumentális freskóját, Halászat a Balatonon és Vadászat a XV. Században címmel.
1901 júniusában Körösfői-Kriesch Aladár házatt vett a gödöllői Erdő utcában, és saját tervezésű tapétáival és bútoraival, valamint torontáli szőnyegekkel rendezte be. E ház lett a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulásának, a gödöllői művésztelepnek a magja. Itt telepedtek le olyan neves festők, szobrászok és tervezők, mint Belmonte Leo, Zichy István, Juhász Árpád, Thoroczkai-Wigand Ede, Remsey Jenő György, Medgyaszay István, Moiret Ödön, Raáb Ervin, Sidló Ferenc, Undi Carla, Mihály Rezső, de legfőképpen a telep másik vezető egyénisége, Körösfői barátja és sógora, Nagy Sándor. Szövőiskolát is alapított ugyanitt, az általa tervezett  szőnyegek és textil faliképek kivitelezését felesége vállalta.

1907-ben a Zeneakadémia belső díszítésére kapott felkérést, és elkészítette a Művészet forrása című remekművét.

1910-14-ig a zebegényi plébániatemplom belső kifestését tervezte és tanítványaival kivitelezte.
1916-ban kapott felkérést a váci Örökimádás-kápolna díszítőfestésére, valamint a temesvári szeminárium dísztermének freskósorozata elkészítésére, majd 1918-ban a budapesti Egyetemi templom kis oratóriumának Jó Pásztor-című üvegablakát tervezte.

1913-tól az Iparművészeti Iskolában tanított. 1914.-ben Céhbeliek néven művészcsoportot szervezett.
Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
A Gödöllői Városi Múzeumban állandó kiállítás őrzi a gödöllői művésztelep és vezéregyéniségének emlékét (http://www.museum.hu/k/A_godolloi_muvesztelep_1901-1920). A városi múzeum előtt áll mellszobra, Gáti Gábor szobrászművész alkotása.
A Gödöllői Iparművészeti Műhely a nemzetközi hírű kolónia szellemi örökségét őrzi és élteti tovább a kortárs művészetben.
Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői otthona a művészről elnevezett utcában ma is áll, falán márványtábla őrzi emlékét.