A magyar szecesszió Walter Krane (1845-1915) angol festő 1900-ban a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása után kezdődött. Körösfői-Kriesch Aladár Krane-nel, Nagy Sándorral és Tudor Hart (1873-1954) angol festővel fölkereste Kalotaszeget, s az itteni népművészetben ősi forrást ismertek föl.
A gödöllői kolónia elődje Diódon (Alsó-Fehér vármegye) alakult meg az 1890-es évek második felében. Itt látta vendégül Boér Jenő orvos Körösfői-Kriesch Aladárt, aki köré gyülekeztek a diódi művésztelep tagjai: a vendéglátó Boér család, Körösfői barátja, Tom von Dreger, aki házat is épített Diódon, Edvi Illés Aladár festőművész, Gruzda János, Percyval Tudor-Hart és Leo Belmonte, aki később Gödöllőn a szövőiskola technikai megalapozásában vállalt fontos szerepet.
1901-ben Körösfői-Kriesch Aladár és sógora, Nagy Sándor (1870-1950) Gödöllőn telepedett le az Erdő utcában. 1902-ben állami támogatással gobelin- és szövőiskolát alapítottak. Körösfői-Kriesch kérésére Gödöllőre jött Guilleone Margit, az európai hírű németeleméri (Torontál vármegye) szövőiskola művészeti vezetője. A Boér lányok a szövőműhely miatt költöztek az Erdő utcába, és követe Körösfői-Kriescht a többi művész is. A gödöllői művésztelep tagja volt Raab Ervin, Juhász Árpád, gr. Zichy István, Sidló Ferenc, Thoroczkay-Wigand Ede, Mihály Rudolf, Molnár Z. János, Remsey Zoltán és Remsey Jenő, valamint felesége, Frey Vilma. 1909-ben Medgyaszay István fölépítette Nagy Sándorék népművészeti elemekkel gazdagon díszített, szecessziós, műtermes villáját.
A diódi telep azonban továbbra is működött. Nyaranta még jártak Erdélybe, ahol 1912-től a német Ernst Gorsemann szobrász és a német Hackenmüller festő is dolgozott. Ihlető forrásuk elsősorban a barátság, és Erdély szépségeinek a tisztelete volt. E népművészeti formakincset fölhasználva alkotott a gödöllői művésztelep egységes stílusú magyar közösségi művészetet a gödöllői művésztelepen.

Kocsis Nagy Noémi művészettörténész honlapja és a Magyar Katolikus Lexikon segítségével